Tass, a horgászparadicsom

Az ipari létesítmények hiánya következtében a természeti környezet nagy része még ma is érintetlen. A Duna part és az ártéri erdők csendje horgászok és üdülők ezreit vonzzák. Ezért emlegetik országszerte a falut horgász paradicsomként. A folyami halfajok sokasága él a három vízrészben, a Ráckevei Duna ágban, az öreg Dunában és a Kiskunsági Öntöző Főcsatornában.

Ez utóbbi víz hagyományos helyi elnevezése Bakér, amely ősidőktől élő vízként öleli körül a települést, így a község belterületén is értékes horgász helyek találhatók.

A Ráckevei Duna ágban szabad strand áll a fürdőzni vágyok és a széllovasok rendelkezésére. A Duna part nagy része üdülőövezet kellően közművesítve és egyéb szolgáltatásokkal ellátva.

A Kiskunsági Öntöző Főcsatorna kezdete és a Ráckevei Duna-ág vége

Tass története

Tass Bács-Kiskun megye északi határánál, a Csepel-sziget déli csücskével szemben lévő község. Nevét Árpád fejedelem unokájáról kapta. A tass szó ótörök eredetű, és kősziklát jelent. A honfoglalást követően István király birtoka volt, később a Veszprém-völgyi apácáknak adományozta.

Egy 1109-es oklevélből azt is tudjuk, hogy a királyi asztal körül szolgáló tárnokok és étekhordók faluja volt a Duna-parti település. Tass a reformáció kezdetén kálvinista hitre tért. 1628-tól már volt papja, és első templomuk 1644-ben épült fel. A ma is látható eklektikus istenháza már a harmadik, amely 1886 és 1888 között készült el, Benkó Károly építész tervei szerint.

A helytörténészek a jeles esemény között említik, amikor az úgynevezett nemes kastélyban Liszt Ferenc vendégeskedett. Itt tartották 1909-ben a nagy hadgyakorlatot, amelyet a trónörökös Ferenc Ferdinánd vezényelt le. A falu szülötte Földváry Gábor az első Nemzeti Színház és a Budapesti Vakok Intézetének építtetője.

Sokat tartózkodott tassi birtokán a Mezőgazdasági Múzeum és a Földtani Intézet megteremtője, a két világháború közötti földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác.

Kisebb-nagyobb megszakításokkal tassi kúriájában élt és alkotta tudományos műveit a XX. század egyik legnagyobb történésze Hóman Bálint, akinek hamvait a tassi református temetőben helyezték végső nyugalomra.